Szabad pillanat..

Ismét néhány szabad pillanat.. ismét új blog bejegyzés.
Először is bocsi, hogy eddig nem írtam, de sajnos ismét eljutottam arra a pontra, hogy a nap 24 óráját kevésnek érzem néha. Meg tegyük hozzá, hogy internetem sincs a koliban, szóval már alapból nehezebb a helyzetem.

Na de, van egy csomó minden, amiről mesélhetnék. :) El is kezdem rögtön az elején.
Két héttel ezelőtt sikeresen felköltöztem Budapestre. Hatalmas, fenomenális újongással vártam a percet, a napot, mikor végre már ott lehetek. Nos, ez hamar megtörtént. Marcsival mentünk fel, persze nem bonyodalom mentesen. Lassan kezdek rájönni arra, hogy a Mária név kötelez, ergo valami biztos történni fog, ha ő is velem van. :D Bocsi Marcsi, de.. te is tudod nagyon jól.. hogy .. XD
Na az első gikszer azzal kezdődött, hogy a kedves páromtól nem nagyon tudtam úgy elbúcsúzni, ahogy szerettem volna, de talán még az volt a szerencse, hogy indulás előtt nem sokkal beszaladtam hozzá.. Ezután, némi nemű késéssel befutottak Marcsiék, majd indultunk is át Füzesabonyba.. mert hogy a vonat onnan indul. Tök jó, minden.. azt leszámítva, hogy a jegykiadó automata nem működött. Ebből adódóan viszont, tököltünk egy órát a kallerrel, mert írnia kellett valami papírt.. és rohangálhattunk azzal Pesten.
Ezután, mikor már megérkeztünk, elindultunk Orsihoz – Ő a Marcsi barátnője, akinél kaptam szállást – metróval. Ott még nem is volt semmi gond, a baj azonban azzal kezdődött, hogy nekem az Örsön elszakadt a táskám.. Marcsi rájött, hogy otthon hagyta a céges beléptető kártyáját.. úgyhogy lassan de biztosan eljutottunk a szerencsétlenség tetőfokára.
Persze ezt a némi kis problémát leszámítva hamar megérkeztünk, ettünk, olvastunk, aludtunk, majd léptünk le.

Másnap én már hamar összepakoltam a cuccaimat, mert ugye a barátnőm elment reggel dolgozni, én pedig az Orsit abszolút nem ismerem, tehát nem akartam visszaélni a helyzettel és a vendégszeretetével. Gyorsan elkészültem, majd a kajámat a hűtőben hagyva elindultam. Hamar eljutottam az Örsig, majd mikor kiértem, Niki már csörgött is. Lefixáltunk mindent, hogy találkozunk az Astórián, és hogy végre nem lesz egyedül. Mondom király. Megvártam a villamos megállóban, elmentünk reggelizni, kávézni, majd a lakásba. Kaptam kulcsot és megállapítottam az ott eltöltött egy hét alatt, hogy mi a Nikivel tökre ugyanolyanok vagyunk. Mind a ketten szarunk bele a dolgokba, ha arról van szó. Nem erőltetjük meg magunkat.. és végül is.. minek izguljak feleslegesen valami hülyeség miatt? Tökre összekovácsolódtunk és rájöttem, hogy imádom a csajt.. És ha őszinte akarok lenni.. soha nem láttam még ilyen óriási csillogó szemeket a rántott sajtom előtt és evés közben.. :D Tény, hogy büszke vagyok magamra és arra, hogy megkaptam az áhított mondatot.. „Jót főztél asszony, maradhatsz!” – by Arsten!

A kellemesnek mondható hét után, és a felejthetetlen Morrisons-ban tartott este után én szépen összeszedtem a cuccaim nagy részét, majd miután Niki közölte, hogy ő most hazamegy.. hát konkrétan én is hazamentem. Itthon egészen jó volt, még mindenki kedves volt hozzám.. és nem is kellett sietnem vissza. Hiszen a beköltözés hétfőn volt esedékes, én pedig úgy gondoltam szombaton visszamegyek pestre, mert a párom jön haza a Szinről és akkor jön pest felé. Természetesen lebeszélt arról, hogy visszamenjek, mondta menjek vasárnap, rábólintottam.. úgyhogy.. tudtunk találkozni.
Itt azért zárójelben meg kell jegyeznem, hogy az én kedves párom elment a Szinre. Nos, amin csodálkoztam, az az volt, hogy ő közölte, hogy míg ő ott lesz, nem lesz nála telefon, mi nem fogunk beszélni.. ő nem lesz elérhető. Hát én beletörődtem, természetesen, hiszen mit mondhatnék erre? Én sem szívesen rohangálnék egy fesztiválon telefonnal. Na mindegy. Szóval mindezek ellenére az én édesem minden egyes nap rámcsörgött, dobott sms-t, ami kissé furcsa volt, de .. igazán nagy örömöt jelentett az apró kis lelki világomnak. :)

Ezek után ugye, maradtam itthon vasárnapig, majd a kedves párom vitt vissza Pestre kocsival engem, Marcsit és Gabit. Jól felcuccoltunk, majd GPS segítségével röpke fél óra alatt eljutottunk Bivalybasznádra – ahol ugye Niki lakik. Hát, konkrétan a lakótárs – Anna – már aludt, mire mi felértünk. Tény, hogy későn érkeztünk meg.. úgyhogy.. nem is teketóriáztunk sokat, lefeküdtünk aludni.. Peti ugyanis fél 5kor kelt, hogy hazavigye Gabit 7re.. mert Gabi dolgozott aznap. Persze én, mint rendes és jófej barátnő hűségesen felkeltem 4kor és főztem kávét.. egy bivalyerős kávét a páromnak.. majd bebújtam még mellé egy fél órára a takaró alá. Tök jó volt egy kicsit gondoskodni róla .. amúgy én rájöttem arra, hogy kényszeresen anyáskodom az embereken. Nikiéknél is főztem.. miegymás.. és ez tök jó.. *.* Tök szívesen főznék kaját, kávét akármit.. valakinek.. *.*
Na de, kicsit eltértem a témától. Szóval miután Peti hazament én pedig magamhoz tértem, megvártam Nikit.. elindultam a koliba vele együtt beiratkozni. Ugye kellett, hogy ketten menjünk, mert nekem eközben még ideiglenes diákot kellett intéznem. Szóval senki nem tud egyszerre két helyen lenni. Nagy nehezen megtaláltuk a kolit, én maradtam beiratkozni, addig Niki beállt a sorba hogy majd elintézi addig..
Megkaptam a szobámat.. tök jó.. nagyon jól néz ki.. eléggé luxuskoli. :) Ezután még elintéztem gyorsban, rengeteg rohangálás árán a diákomat.. majd maradtam a koliban.

Niki hazament, én pedig ott maradtam. Aznap megismertem Stefi néni kis kocsmáját, a HÖK-ösöket, meg még néhány embert. A héten, elég sokat lógtam Szabival, egyszer kiborultam, mert Marcsinak búcsúbulija volt a cégénél, és valahogy elfelejtette ideadni a cuccaimat. Hozzáteszem másnap este fél 11re sikerült mindent összeszedni.. szóval masszív volt. Lemaradtam a gólyaavatóról, de hát ez van.. nem találkoztam a szobatársammal sem, egyszer se, pedig beköltözött.. szóval vicces. :)
Na mindegy. Ezen kívül más nem is történt. Hazajöttem csütörtökön, mert minek maradjak Pesten.. Természetesen nem nagyon örültek ennek itthon.. mondván csak a pénzt költöm. -.- Tök jó! Ennek örömére a jövő héten nem fogok hazajönni.. mert ha nem hiányzom akkor én nem fogom magam megerőltetni, az tuti.
Hétfőn megyek majd állásinterjúra, úgyhogy tök nagy örömmel újságoltam a páromnak.. :)
Tegnap tartottunk egy összeröffenést.. egész jó volt, egy – két dolgot leszámítva.. mindenesetre, az hogy Petivel aludhattam, mindenért kárpótolt. Olyan jó volt hozzábújni, vele aludni, vele kelni, hajj…

Kezdi elvenni az eszemet és ez tök jó. :) Tudom, hogy sokan nem gondolják úgy ezt a dolgot mint én.. tudom, hogy sokaknak egy nagy kérdőjel az egész, hogy miért is, meg hogy biztos-e hogy ez az egész dolog komoly a részéről.. Hát..
Kifejtettem már egy héttel ezelőtt.. csak nem hívna telefonon, nem figyelne rám, nem mondana a barátnőjének.. meg nem nyomult volna hónapokig, ha ez a dolog nem érdekelné. Hiszen egy érdektelen dolog miatt az ember nem nyomul.. Nem?! :)
Mindenesetre, nem érdekel, hogy csak szórakozik-e.. csak az érdekel, hogy jó vele, hogy kedves, hogy figyelmes.. hogy boldog vagyok.. mindenféle egyéb gondot leszámítva. Hiszen Őt én választottam.. nem úgy, a családomat.. de az már egy másik történet..