Kezdek kiakadni..
Teljességgel elegem van mindenből és mindenkiből. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy hogy a családomból. Mennyire szép is az élet.. jah, lehet, csak nem nekem. Miért van az, hogy ha az ember igyekszik és tényleg igyekszik.. akkor azt előszeretettel fikázzák le? Hiszen annyi mindent megcsinálok, pénzt adok haza, egyszerre több helyen megállom a helyem, teljesítek.. ráadásul jól.. én tartom el őket valamilyen szinten és még mindig ott tartunk hogy 24 évesen én vagyok a legnagyobb probléma a családban. Nem tetszenek a döntéseim, és az hogy konkrétan bizonyos dolgokat hogy csinálok. Hát nem kell tetszenie.. hiszen a saját életem, még akkor is ha jelenleg ide vagyok kötve.. igaz már nem sokáig. Miért baj az, hogy én esetlegesen máshogy látom a dolgokat? Miért baj, hogy egészséges normális gondolkodású ember vagyok, akinek igenis vannak saját döntései és céljai.. és saját látásmódja arról, hogy hogy szeretné élni az életét? Ez ekkora bűn lenne? Miért engem büntetnek azért, mert nekik mondjuk nem volt saját életük? Miért én szenvedjek azért, mert őket teljesen más normával nevelték? Vagy ha már itt tartunk, milyen jogon alkalmaznak más nevelést az öcsémnél? Oké, nálam elrontották, nála nem muszáj.. csak valahogy nem értem, hogy ő mitől van teljesen megkülönböztetve. Egész nap nem csinál semmit, ül a számítógépe előtt.. nem lehet rávenni semmire.. mert nem.. mégis.. kaphat egy százezer forintos számítógépet, mert miért ne.. Miért fontosabb hogy neki legyen számítógépe, mint hogy én főiskolára menjek? Miért van pénz számítógépre, és miért nincs pénz arra, hogy én továbbtanuljak? Miért kellene nekem elmennem dolgozni három műszakba csak azért hogy kifizessem a kolit.. és miért kellene nekem 50 évesen elmenni egyetemre.. ahogy apám gondolja?
Aki érti ezt a felfogást.. magyarázza el.. Komolyan.. mert én már nem értem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése