Edgar Allan Poe: Valakinek a Paradicsomban

Te voltál minden, édes,
miért törődtem én,
forrás a szirten, édes,
sziget a víz színén,
csupa gyümölcs, csupa virág,
s minden virág enyém. 

Ah csillagos remény!
Tulfényes álom, mely csupán
leszállni tűnt elém.
„Tovább! tovább! a fény után!”
kiált jövőm felém
s múltam vak mélyein sután,
némán vergődöm én. 

Mert jaj! jaj! mécsesem kimúl
és életem lejár.
„Már vége - vége már! -”
(így szól, míg parthomokba fúr,
a pompás tengerár)
villámütött fa nem virul,
nem száll a lőtt madár. 

És napjaim csak álmok
és éjjel álmaim
lábad nyomába járnak,
holott táncába hín
valamely égi árnak
valamely légi rím. 

(Ford.:Babits Mihály)