2009. augusztus 5., szerda
In the End…
Elég sok dolgon vagyok túl az elmúlt napokban. Kissé sokat dolgoztam, megtartottuk a megnyitót, és végre valahára jutott egy szabadnap is a számomra hétfőn.. Megkaptam a papírt a főiskolából, hogy örömmel értesítenek, én felvételt nyertem.. Ebben csak az a szép, hogy a koliról nem írtak semmit. Megtaláltam a neten a kollégiumi portálukat, amin regelni lehet azért, hogy kapjak kolit. Hát, millió próbálkozás, telefonálás után sem enged be, ami azt jelenti, hogy ismételten fel kell hívnom őket. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy most kapok egy helyet, vagy pedig nem.
Ezeken kívül egyre jobban kezdem érezni a végét a dolgoknak. Már csak két hetem van, és lassan minden ingó dolog lezárul az életemben. Mintha a világ végére mennék.. mintha egyszerűen felszívódnék örökre..
Pár nappal ezelőtt vége lett valaminek. Az egyik oldalon ahol játszottam, a karakterem szerelme búcsút mondott, valószínűleg örökre. Hiszen nem tudja vállalni azt, hogy én egy új életet kezdek, hogy nem lesz időm arra, hogy mindennaposan írjak. A helyzet kísértetesen hasonlít arra az időszakra, mikor lezártam a Nezabar-os fejezetet az életemben. Hiszen ott is megvolt a saját baráti köröm, azok az emberek, akikkel teljességgel megértettük magunkat.. mégis vége lett.
Igazából tudom, hogy a számára ez egy nehéz döntés volt. Életének szerves része lettem, ott voltam, mikor a gondok elárasztották. Talán én voltam az, akinek anno megállás nélkül kiöntötte a szívét, ha gondjai voltak. Én pedig egyáltalán nem gondolkoztam azon, hogy ellássam e pár jó tanáccsal, kedves szavakkal, megértéssel. Hiszen a szívembe lopta magát tündéri természetével, gyereklány bájával és jólneveltségével. Tudom nem szabad ilyeneket írnom, mégis kiírom, hiszen így gondolom.. :) Barátok lettünk.. és tudom, ha egyszer Baján járok, akkor ő lesz az első akit megkeresek. Hiszen annyira egy hullámhosszra kerültünk, annyit kacagtunk a sok hülyeségen a gép előtt.. el sem tudom képzelni, milyen lesz az, mikor mindez szertefoszlik.. -.-
Persze mindezeket leszámítva nem értettem, hogy miért nem bátor. Hiszen úgy ismertem meg, ezt vártam tőle. Hogy egymaga kiálljon a véleménye a döntése mellett. Fájó pont volt a számomra, mikor az igazságról kellett beszélni, és egy harmadik fél is fültanúja volt mindennek. Nem mintha az a harmadik fél nem tudna semmiről sem, hiszen többet tud ő is, mint más.. mégis furcsa volt. Hagyott egy kis gyomorgörcsöt..
És most essen szó arról a bizonyos harmadik félről. Kedves „kisöcsémről” van szó.. :)
Először is el kell mondanom, hogy mennyire imádom őt is. Ő a másik olyan ember, aki hosszú idő után a szívembe férkőzött. Eléggé magamba fojtó típus vagyok, egy olyan ember, aki nehezen mondja ki a szavakat, neki mégis megtettem.
Hiszen egy fantasztikus játékos, egy remek ember.. és igazán irigylem a gyönyörű haját. :D Tudom, ezért a mondatért meg fog ölni.. :D
Eleinte kicsit nehéz volt kiigazodnom rajta, hiszen ő is egy fokig olyan mint én. Nem kürtöli szét a világnak ha bármi baja van, inkább őrlődik. Megtanultam, hogy ilyenkor kénytelen vagyok őt békén hagyni, és idővel.. idővel minden javulni fog. Persze azért elmondtam, hogy ha kell egy váll .. akkor én itt vagyok.
Lassan, finoman hangolódtunk össze, és most már el sem tudom képzelni azt, hogy nélküle milyen lenne. Imádom a stílusát, az intelligenciáját, a karakánságát, az őszinteségét és azt hogy ha bármi van, mellettem áll. Hála az égnek igazán jó helyen lakik.. ha minden jól megy, akkor meglesz már a kávézó partnerem a nyaralásaim alatt. :) Teljességgel hasonlóak vagyunk, sokszor gondolunk ugyanarra bizonyos helyzetekben, és előfordult nem egyszer, hogy még msn-en is pont ugyanazt írtuk.. hát mi ez, ha nem egy olyan kapcsolat, melynek folytatódnia kell?! :)
És most egy apró összegzés következik.. nagyon fogtok hiányozni! És remek emberek vagytok! A szüleiteknek csak gratulálni tudok miattatok. Remélem egyszer, ha majd olyan vén leszek, nekem is sikerül összehoznom két hozzátok hasonló karakterű gyerkőcöt.. hmm milyen büszke is lennék rájuk.. :)
Szóval, nagyon fogtok hiányozni.. és sajnálom, hogy az életem pont ebben a periódusában találkoztunk..
Ezeken kívül egyre jobban kezdem érezni a végét a dolgoknak. Már csak két hetem van, és lassan minden ingó dolog lezárul az életemben. Mintha a világ végére mennék.. mintha egyszerűen felszívódnék örökre..
Pár nappal ezelőtt vége lett valaminek. Az egyik oldalon ahol játszottam, a karakterem szerelme búcsút mondott, valószínűleg örökre. Hiszen nem tudja vállalni azt, hogy én egy új életet kezdek, hogy nem lesz időm arra, hogy mindennaposan írjak. A helyzet kísértetesen hasonlít arra az időszakra, mikor lezártam a Nezabar-os fejezetet az életemben. Hiszen ott is megvolt a saját baráti köröm, azok az emberek, akikkel teljességgel megértettük magunkat.. mégis vége lett.
Igazából tudom, hogy a számára ez egy nehéz döntés volt. Életének szerves része lettem, ott voltam, mikor a gondok elárasztották. Talán én voltam az, akinek anno megállás nélkül kiöntötte a szívét, ha gondjai voltak. Én pedig egyáltalán nem gondolkoztam azon, hogy ellássam e pár jó tanáccsal, kedves szavakkal, megértéssel. Hiszen a szívembe lopta magát tündéri természetével, gyereklány bájával és jólneveltségével. Tudom nem szabad ilyeneket írnom, mégis kiírom, hiszen így gondolom.. :) Barátok lettünk.. és tudom, ha egyszer Baján járok, akkor ő lesz az első akit megkeresek. Hiszen annyira egy hullámhosszra kerültünk, annyit kacagtunk a sok hülyeségen a gép előtt.. el sem tudom képzelni, milyen lesz az, mikor mindez szertefoszlik.. -.-
Persze mindezeket leszámítva nem értettem, hogy miért nem bátor. Hiszen úgy ismertem meg, ezt vártam tőle. Hogy egymaga kiálljon a véleménye a döntése mellett. Fájó pont volt a számomra, mikor az igazságról kellett beszélni, és egy harmadik fél is fültanúja volt mindennek. Nem mintha az a harmadik fél nem tudna semmiről sem, hiszen többet tud ő is, mint más.. mégis furcsa volt. Hagyott egy kis gyomorgörcsöt..
És most essen szó arról a bizonyos harmadik félről. Kedves „kisöcsémről” van szó.. :)
Először is el kell mondanom, hogy mennyire imádom őt is. Ő a másik olyan ember, aki hosszú idő után a szívembe férkőzött. Eléggé magamba fojtó típus vagyok, egy olyan ember, aki nehezen mondja ki a szavakat, neki mégis megtettem.
Hiszen egy fantasztikus játékos, egy remek ember.. és igazán irigylem a gyönyörű haját. :D Tudom, ezért a mondatért meg fog ölni.. :D
Eleinte kicsit nehéz volt kiigazodnom rajta, hiszen ő is egy fokig olyan mint én. Nem kürtöli szét a világnak ha bármi baja van, inkább őrlődik. Megtanultam, hogy ilyenkor kénytelen vagyok őt békén hagyni, és idővel.. idővel minden javulni fog. Persze azért elmondtam, hogy ha kell egy váll .. akkor én itt vagyok.
Lassan, finoman hangolódtunk össze, és most már el sem tudom képzelni azt, hogy nélküle milyen lenne. Imádom a stílusát, az intelligenciáját, a karakánságát, az őszinteségét és azt hogy ha bármi van, mellettem áll. Hála az égnek igazán jó helyen lakik.. ha minden jól megy, akkor meglesz már a kávézó partnerem a nyaralásaim alatt. :) Teljességgel hasonlóak vagyunk, sokszor gondolunk ugyanarra bizonyos helyzetekben, és előfordult nem egyszer, hogy még msn-en is pont ugyanazt írtuk.. hát mi ez, ha nem egy olyan kapcsolat, melynek folytatódnia kell?! :)
És most egy apró összegzés következik.. nagyon fogtok hiányozni! És remek emberek vagytok! A szüleiteknek csak gratulálni tudok miattatok. Remélem egyszer, ha majd olyan vén leszek, nekem is sikerül összehoznom két hozzátok hasonló karakterű gyerkőcöt.. hmm milyen büszke is lennék rájuk.. :)
Szóval, nagyon fogtok hiányozni.. és sajnálom, hogy az életem pont ebben a periódusában találkoztunk..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése