Gondolatok 2.0

Már egy ideje tervezem, hogy ismételten csinálok egy bejegyzést, hát eljött az ideje. Nos, a dolgok egészen jól alakulnak, kivétel persze az én görcsös hozzáállásom. Sajnos már olyan régóta tengődöm a szingliség édes börtönében, hogy elszoktam mindenféle komolyabb dologtól. Soha nem paráztam rá a dolgokra, most azonban mégis. Lehet, hogy csak a helyzet furcsa, hogy mi végül is Petivel barátok voltunk, és most .. most ugye.. egy párt alkotunk. Valahogy félek tőle. Vagyis nem tőle, mint embertől, hanem ettől az egésztől. Imádom, tényleg, teljesen elvarázsolt. Vannak pillangóim, ami tök jó, már magában is.. és mégis. Rá vagyok stresszelve az egészre. Félek attól, hogy elrontom ezt az egészet. Az egyik barátom nem értette, hogy miről beszélek. Hogy miért görcsölök a dolgokon. Mert ugye, ha így állsz hozzá, természetes, hogy elrontod. Tényleg igyekszem, csak annyi minden kavarog a fejemben. Hiszen nem vagyok jó nő, nem vagyok szép, nem vagyok csinos.. Soha nem hasonlítottam magam másokhoz, exekhez.. senkihez sem, most mégis megteszem. Félek, hogy egy olyan nőt keres, mint amilyen a barátnőm.. hogy hozzá hasonlít, hogy bennem is őt keresi. Félek, hogy nem vagyok neki elég jó. Nem életre szóló ez a dolog, ezzel tisztában vagyok, nem a nagy ő-t keresem.. csak.. egyszerűen annyira jó volt ez az időszak az életemben, hogy ezt is jól akarom csinálni. Azt sem tudom, hogy mikor volt már ilyen szerencse szériám utoljára. Hiszen levizsgáztam.. felvettek főiskolára, megkaptam a kolit.. ráadásul azt amelyiket akartam. És most itt van ő is.. akivel tök jó, és szeretném, ha nem csak egy hétről szólna. Baj ez? Baj, hogy a legjobbra törekszem? Mondjuk tény, hogy ez az egész helyzet azt mutatja, hogy magamban nem vagyok biztos. Pedig ezzel sosem volt baj.. Most mégis. Eltűnt az önbizalmam és nem tudom hová, hogyan.. -.-
Na mindegy. Valószínűleg csak én bonyolítom túl a dolgokat. Persze lehet, hogy csak azért van ez az egész mert nem érzem biztosnak. Vannak dolgok, amik furcsák a számomra. Pedig, lehet, hogy csak én csinálok ügyet belőle.. tényleg. 
Én az eddigi kapcsolataimban hozzászoktam ahhoz, hogy telefon, sms.. nem az ömlengésig.. szóval nem kell félreérteni. Petinél pl ez nincs meg. Szóval az egy dolog, hogy nem merek neki nagyon írni, nem merem hívni.. de mikor írok sem mindig ír vissza.. és így.. furcsa. Vagy rosszul esik.. vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Így tök jól esne, ha egyszer felhívna telefonon.. vagy mittomén. Csak azért, mert eszébe jutottam. És tényleg nem akarom zaklatni.. de már pár nap és elhúzok. Szóval, jó lenne vele lenni. És a jövőhéten sem fogom tudni elérni, mert megy a Szinre, magyarul nem visz telefont. Hát.. ez van. :( 

Ezen kívül még annyi történt, hogy sikeresen felvettek a kollégiumba. Pont abba, amelyikbe menni akartam. :) Igaz, hogy nem éppen olcsó, de legalább ketten leszünk egy szobában, úgyhogy.. jó lesz. Ráadásul a csajjal már beszéltem msn-en és eléggé aranyosnak tűnik. Fiatal.. ez tény.. pont annyi idős, mint az öcsém.. :o 
Hát majd meglátjuk. Maximum megszereti, ahogy anyáskodom felette, mert valszeg ez fog történni. Jól kijövök a fiatalokkal úgyhogy, ha aranyos és kedves lesz, akkor jól ki fogunk jönni. Mondjuk ha nem lesz normális, akkor is. Max beszólok párszor.. de kétlem, hogy ez az eshetőség fennáll. :) 

Végre találkozni fogok egy csomó régen látott emberrel.. :) Nikivel, Ágival.. a rendőr fiúkkal.. és új arcokat is megismerek. Jajj dejólesz!!!!! :D:D