Szóval ahogy a cím is mutatja.. ez van! Természetesen egyáltalán nem meglepő a dolog. Már-már kezdek hozzászokni ahhoz, hogy az én életem bonyolult, és hogy egyszerű soha nem lesz.A holtomiglan pasiról való vágyakat valahogy elfújta a szél.. és helyett jött más.
Nem mondom.. önző vagyok, voltam. Egyszerűen jól esett a figyelme, a törődése, a szeretete és az egész lénye. Mintha egy lehetőség lenne arra, hogy megnyugodjak. Mégis furcsa.
Hiszen kihasználtam az érintését, a figyelmét.. magamévá tettem mindent amit adott és bele sem gondoltam abba, hogy vakon belesétálok egy olyan csapdába, ami bizonyos helyzeteket, alap dolgokat teljességgel megváltoztat. Először még úgy voltam vele, hogy egy botlás volt. Elhatároztam, hogy ezt az egész helyzetet nem fogom bonyolítani, hogy bizonyos fokokat a képzeletbeli létrán soha nem fogok megmászni.
Bírtam 2 hétig..!
Komolyan! Soha nem gondoltam volna, hogy lelkileg és szexuálisan is ennyire fog vonzani. Szinte már elfelejtettem ezeket a dolgokat, hiszen lassan másfél éve élek szingliként. Mostanában csak a plátói dolgok jutottak osztályrészemül. És most jött Ő, berobban az életembe és érzem, hogy elvesztem. Ismételten pillangókat tenyésztek, egyre többet..
Persze ezeket a kellemes dolgokat leszámítva előjöttek a negatív dolgok is. 1 hét sincs és elutazom. Új életet kezdek, másik város, új emberek, a régiekkel való találkozást a minimálisra fogom redukálni. Na nem azért, mert így akarom, hanem azért, mert így kell lennie. A sors pikantériája, hogy mikor én elköltözöm itthonról, mindenki akkor jön haza. -.- Mikor ezelőtt Pestre költöztem, akkor is mindenki akkor jött haza. Na mindegy.
A nagy kérdés mégis csak az, hogy mi lesz velem egy távkapcsolatban.? Mi lesz velem, ha túlságosan belebonyolódom, és nagyon fog hiányozni?
Azt mondta nem akar másokhoz hasonló cipőben járni. Én sem akarok, az igazat megvallva. És félek!
Igazából nagyon félek. Hiszen ezzel az egésszel konkrétan még egy embert meg fogok bántani. Nem akarom, de a tudta nélkül..
Mindenesetre már értem, hogy miért akarta neki elmondani ezt az egészet. Az ígéret és talán én. Vagyis remélem, hogy Én és csak utána az ígéret.
De szeretné..! Engem szeretne..! És ez most boldogsággal tölt el. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer eljutok erre a szintre. Hogy Ő lesz, aki bezsongat!
Egyesek már egy jó ideje várták, hogy mikor lesz már valami.. Lehet hogy ez ennyire egyértelmű volt, csak én nem vettem észre??! Mondjuk el tudom képzelni, hogy csak én vagyok ilyen vak, és nem veszem észre a dolgokat. -.-
Jó tény, hogy voltak beszólások a részéről, meg anno a barátnőm részéről is, hogy jó nőnek talál.. de én nem találom magam annak, tehát innentől kezdve.. ezzel nem is foglalkoztam. Meg hát a gond igazából – ami miatt nem is gondoltam erre a dologra – hogy a legjobb barátnőm.. na mindegy. Elértem arra a szintre – bár nem tudom hogy, hogy hoztam össze - hogy már nem érdekel mit gondol, mit szól hozzá. Hiszen nem mindig másra kell gondolni először. Eddig az érdekelt, hogy ő mit fog mondani.. nem érdekel. Hiszen én így, most vagyok boldog és vigyorgós. Nem fogok miatta lemondani erről a hangulatról.
Na de más témáról is ideje beszélni. A kollégiumi jelentkezési lapot sikerült időben elküldenem. Hála az égnek. Viszont eredmény, hogy kapok e kolit, még nincs. Igazán remek, nem tudom meddig akarják húzni az egészet. Kiderült az is, hogy a koli havonta 16.600 ft-ba fog fájni, az pedig igencsak drága. De ha esetleg nem a Mátyásföldit kapom meg, akkor is 10 felett kell számítanom arra, hogy fizetni kell.
Természetesen, csak hogy jó legyen anyámékkal sem vagyok a toppon. Már megint. Igazából nem meglepő. Na mindegy.
Valamelyik nap leültünk beszélni. Most már nyíltan is elmondták, hogy mit szeretnének. Az t szeretnék, ha nem mennék főiskolára. Mert nekik erre nincs pénzük. Ugye elmondtam, hogy én munkát fogok keresni, nem várom el, hogy eltartsanak. Soha nem ijedtem meg a munkától, miért ne lehetne pénzem, meg egy normális munkám?! Na mindegy. Mások is dolgoznak a főiskola mellett.. én is megtehetem. Persze erre egyből jött a tromfolás, hogy munka és főiskola az nem megoldás. Nem fogok bemenni az előadásokra, fáradt leszek, nem fogok levizsgázni, tanulni, és kibasznak a picsába.
Persze azt is elmondták, hogy ők még 5 ezer ft-ot sem fognak tudni adni, hát nah. Micsoda gond. Mikor egy évvel ezelőtt felköltöztem, akkor sem adtak semmit. 20 ezer ft-ból éltem. És találtam munkát, és megéltem ..
A lényeg, hogy ismét sikerült megbántaniuk.
Persze soha nincs olyan mondat, vagy éppen helyzet, melyből nem az jönne ki, hogy nekem nem kellene elmennem, nekem halasztanom kéne. Kár hogy nem értik meg, hogy azzal sem jutok előrébb ha itt maradok. Borsod megye.. nincs munka..
Itthon nem fogok ülni és semmit tenni.. mert nem. Értelmetlen.
És még egy évet kibírni, hogy beleszóljanak az életembe..? Nem! Egyedüllétet akarok! Saját életet! Tanulni akarok és dolgozni! Miért olyan nehéz ezt megérteni??!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése